“A következő körforgalomnál előre!”, hangozz el kilencszer egymás után a GPS hangja, amíg beértünk Brassó külvárosából a Szent Kereszt felmagasztalása plébániatemplomig. Néhány szorgos kéz gyertyákkal díszítette az oltárt, mások gitárokat hangoltak, ismét mások pedig falatoznivalót készítettek elő a találkozáshoz. Pár perc múlva már fel is csendült a Boldogics zenekar éneke, s jelezte: Jön Jézus! 

“Úgy vártunk!”- csak ennyit mondtam Neki. Láttam a templomban ülők arcán, hogy ez most közös bennünk. Nem csak én, hanem mind vártuk Őt. Ő pedig jött, úgy ahogy szokott: csendben, szelíden, s ez alkalommal a gyönyörű lányok hangján át is. Magyar és román nyelven egyaránt megszólítottuk  Őt, s ez különös öröm volt számomra. Pillanatok alatt telt el közel másfél óra, és ezek a pillanatok tele voltak élettel. Nem, nem a hétköznapival. Azzal az élettel, amelyik lüktető, erőt adó. 

A Jézussal való találkozás után pedig egymással is találkozhattunk. Itt örömteli beszélgetésekben volt részünk, és társasjátékozásra is lehetőség adódott. Ezt követően a plébánián pihenhettünk éjszaka, mert másnap izgalmas program várta a résztvevőket: a túra.

Miután a plébánián alvók megébredtünk és összecsomagoltunk hogy kiköltözzünk a hangulatos tetőtéri szálláshelyünkről, lent az ebédlőben már várt szívélyes vendéglátónk, a Szent Kereszt Felmagasztalása templom (ami előző este a Légy tűz ífjúsági szentségimádásnak is otthont adott) plébánosa, Buciuman Gheorghe Traian, hogy alaposan megreggelizzünk. És hogy minden jó munkához idő kell, kis késéssel indultunk a Királykő hegység lábához, a Botorog forráshoz, autókkal. Itt találkoztunk a kerületi (ífjú) ífjúsági lelkésszel, Ferencz Zsolttal, vele érkező fiatalokkal, további FIF túrázókkal Brassóból, és Both Ákossal az alkalom egyik szervezőjével, akinek részben a helyszín javaslatot is köszönhetjük. Így összesen 14 túrázó gyűlt össze, hogy együtt bele kóstoljunk a Királykő hegység szépségébe, hogy egymással és a Jóistennel kapcsolódjunk, testileg elfáradva, de lelkileg feltöltődve minőségi időt töltsünk el. Mielőtt neki vágtunk volna a hegyoldalnak ifjúsági lelkészünk, Simi atya,akinek ez volt az első FIF túrája, vezetett egy induló imát és adott úti áldást a túrára illetve felolvastam a másik szervezőtársunk, Balogh Csaba, által előkészített útvonal- és programtervet:

“Az út mellett van egy túra útvonalakat jelző tábla. A sárga csík jelzést kell követni, ami onnan indul nem messze és a fák között kanyarog felfelé. Itt a legmeredekebb a túra útvonal. 2 óra út múlva egy tisztára ér ki az útvonal. Itt már szépen látszik a kiskirálykő hegység egy része. Jobb oldalt még pásztorkunyhók is vannak. 

Ide lehet megpihenni. Ajánlat: a 104-es zsoltár felolvasása a 24. versig. S közben csendesen szemlélődni a teremtés csodáin.”
Ezeket a javaslatokat meg is fogadtuk, és a zsoltár felolvasása után Ferencz Zsolt adott a nagyböjthöz kapcsolódó elmélkedésre alkalmas kérdéseket az útra. Rövid csend után indultunk tovább. Felfelé haladva a száraz tájat havas váltotta tavasziasból télies idő.

Azajánlás így fojtatódott: “Az út további részében szinte vízszintesen halad, egészen a menedékházig. Egy hosszabb nyílt rész után következik egy erdei ösvényen. Egy két kunyhó fogja jelezni, hogy hamarosan elértek a menedék házig. Itt lehet bent teázni, forralt italt inni, megmelegedni, beszélgetni.”
A menedékházhoz érve viszont egy nyüzsgő kirándulókkal teli világba csöppentünk, így itt sokat nem is időzünk, hanem másik útonalon indúltunk lefelé. Hogolyózás, csúszkálás (hol szándékosan hol nem) és sok sok nevetés melett tettük meg a hátra lévő utat.

“A menedék ház mögött kezdődik a kék csíkos útvonal. Egy legelő részen visz át, aztán egy patakocsaka medrét követi, majd ismét egy legelőre jut ki, amit egy nagyobb erdei séta követ. Itt már nagyon enyhén lejt az út. Könnyű séta. 1-1,1/2 óra gyaloglás után meredeken kezd lejteni. Itt már közel van az út. Vigyázni kell, hogy a gyökerekbe ne akadjon fel s túrázó. Az útra érve lefelé kell követni azt. Ismét könnyű terep. Szikla szoros közt visz az út, egészen vissza a kocsikig. Ez még legalább 1 óra séta. A patak pedig egy ideig bal oldalt folyik, aztán áttér a jobb oldalra.”

 A végén pedig ahogy elindultunk, egy imával és hálaadással zártuk a túrát, és sok-sok élménnyel a tarisznyánkban indúltunk haza.

Benkő Klára és Süket Huni